Egy merő fraktál lett ez a nap, egész nap hallgatóztam. Azt hallgatóztam, hogy dolgoznak fel emberek ezt-azt szóban, aztán én is feldolgoztam. El kellett mondanom D-éknek, hogy hogy is telt a közegészségügyi ámokfutásom – már megint – nyolctól délig, láthatóan senkit nem érdekelt, de nekem jó volt. Beszélni jó.
A két karikaturista bácsi a mekiben pont úgy beszélgetett, ahogy beszélgetni kell. Hogy hogyvagy, őszintén, érdeklődéssel, elmondva, aztán az elmondás visszaérdeklődéssel őszintén, átéléssel, elmondva. Valami új magazinhoz készültek, régivágású karikaturisták lehettek. A nők a skandit szeretik, az egyik bácsi régen a korzikai magyar barátainak egy nagycsomó rejtvényújságot vitt, mert azt kértek magyarból, szóval nem szalámit és nem tokajit. Régen volt húszféle rejtvényújság, mára kétszázvalamennyi lett, azt is számítóval generálják. Nehezebb a kevésszöveges poént illusztrálni. Ezt mondjuk én is simán el tudom képzelni. Közben lekaramelláztam a mandzsettámat, annyira koncentráltam rájuk, meg beleejtettem a kanálvégű szívószálat a kávéba (amit nem is szeretek). Ha valaki jegyzetelt volna a szomszéd asztalnál, az is leírhatta volna, hogy jézusom, hogyan, milyen érdekesen tudnak az emberek létezni egyedül, ha mondjuk leeszik magukat. Nincs kivel röhögni olyankor, egyedül kell feldolgozni. Mint én a beleejtett szívószálvéget. Ezt a részletet, most jut eszembe, el se mondtam D-éknek.
A lány a fiúnak a móricztól a  ferenciekig – nyilván túlzás – egy lélegzetvétellel magyarázta a buszon, hogy hogyan hozták össze a szalagavatóra a koreográfiát meg a ruhát. Volt egy lány a sztorijában, aki mindig kötözködött, és akadályoztatta a ruhák és a koreográfia zavartalan elkészülését. A lány a buszon, mármint aki mesélt arról az idegesítő másik lányról, minden mondat után sokatmondóan azt mondta, mondomjó, ezzel is érzékeltetve, hogy most fokozás következik. Nem tudom, hova fokozta, mert már jobban nem tudtam behajolni, hogy hallgatózzak. Én amúgy is továbbmentem, a keletinél átszálltam a piroshetesre, az gyorsabb. Szóval sokminden történt ma, most szükségem lenne egy hagyományos naplóra. A túlóráról, és a szorongásos sms-eiről, hogy deszar az önkéntvállalt-de-már-megbánt, még nem is szóltam. Ójézus, ha mindenki mindig leírná mondatról mondatra, mi történt vele aznap.
Egy pohár bor kieresztette belőlem, megszelepesedtem, le ne írjak mindent, na.
Azért azt még elmondom, hogy a mekiben egy olácigány család beslisszolt utánam az én blokkom vécékódjával, pedig ők is fogyasztottak. Tulajdonképpen ma a mekiben történt minden érdekes mindenkivel, még velem is.
Becsiccsentek épp, a félreütéseket utólag javítom folyamatosan.