Apáról később derült ki, hogy rákos, mint P. bácsiról. P. bácsi úgy három-négy évet húzott még rá arra, ami orvosi vélemények szerint ildomos lett volna. Gyakorlatilag egy szakorvos sem értette, hogy mi tartja még életben, de becsülettel végigcsinálta a ráadást is. Amikor még nem ette szét belülről a rák – vagy csak nem tudtuk, hogy szétette, ugyanúgy, mint ahogyan Apánál sem tudtuk -, kocsmáros volt, ivott, boltvezető volt, ivott, gombászott, ivott, erdőt járt, ivott, szőlészkedett, ivott, bort pancsolt, ivott, szárított fűszerkeverékeket gyártott, dolgozott, dolgozott, dolgozott és ivott. Aztán már nem ivott, csak élt. Aztán tegnap este óta meg már azt sem. Nincs szép történet. Keserves volt az egész, hosszú és fájdalmas. Megszenvedte, kiszenvedett. Minden halál szar.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s