Az elhagyott negyedik emeleti lakó kérdez

Hogy feltehesd a kérdést: mi történt minden egyes semmi nap veled,
végig kell menned minden olyan úton, ami
hol a piacra, hol a piac melletti kisboltba, hol a mindenkori munkahelyedhez közel lévő
kocsmába, étterembe vagy turkálóba vezet,
ám mivel senki nem tudná előre megmondani, üt-e el autó, tank, fordul-e ki bokád
rossz lépések, elhamarkodott irányváltoztatások miatt az úton,
amit olyan javak megszerzése érdekében tettél meg
hetente többször, havonta akár tízszer, évente akár százhússzor is,
amelyeket elfogyasztasz, elhordasz, eltemetsz örökre,
így végül utólag sem nagyon kérdezel ilyet.

Hogy feltehesd a kérdést magadnak: mivé lett rajtad és benned minden elhordott áru,
nem kell akarnod előre tudni,
jó lesz-e még valamire a tej, a virágföld, az ötujjas kesztyű, a múló teltségérzet
fizetés, fogyasztás, majd a szükségszerű felejtés után.

Így nem teszel szemrehányást senkinek, nem készítesz semmiféle listát
nyomot alig hagyó megérkezésekről, amelyek csak viszik, viszik azt a valamit,
aminek egy adott ponton még silány metaforája a ráfordított pénz és energia,
ám egy másik adott ponton tulajdonképpen már az életed maga. Tehát nem kérdezel.

Kivétel azért akad: ha vén szerelmed vénségedre elhagyott, bár a kérdés felesleges, mégis felteszed magadnak.
Így ritka kivételed fog szabályt erősíteni és téged megölni némiképp.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s