Azt játsszuk, hogy a másik nincs. Temetése
időpontja még nem ismert, de tárgyai ugyanúgy
körbevesznek minket, mint eljátszott halála előtt. Nem
a másik játssza azt, hogy ő halott. Mi tesszük a másikat halottá.
Tegnap még használt tárgyait kerülgetjük, fájdogálunk látva nyomait. Nincs
leltár. A leltárost is eltemettük.
Ugyanúgy hagyja itt szagát, gyűrődéseit és hajszálait, mintha csak
munkába ment volna, ahonnan van haza. Nincs
két egyforma eljátszott halál. De
mindegyikben közös a számvetés, a választott jelen
nem levés tragikuma, hogy lám, ilyen az: nem
lenni annak, aki van.
Ne csald meg hiába felebarátodat.
