Azt játsszuk, hogy a másik nincs. Temetése

időpontja még nem ismert, de tárgyai ugyanúgy
körbevesznek minket, mint eljátszott halála előtt. Nem

a másik játssza azt, hogy ő halott. Mi tesszük a másikat halottá.
Tegnap még használt tárgyait kerülgetjük, fájdogálunk látva nyomait. Nincs

leltár. A leltárost is eltemettük.
Ugyanúgy hagyja itt szagát, gyűrődéseit és hajszálait, mintha csak
munkába ment volna, ahonnan van haza. Nincs

két egyforma eljátszott halál. De

mindegyikben közös a számvetés, a választott jelen
nem levés tragikuma, hogy lám, ilyen az: nem

lenni annak, aki van.
Ne csald meg hiába felebarátodat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s