Ma sem

“De jó illat van”, mondja a szembejövő nő a mélygarázsos építkezés OSB fala mellett, azután böfög egy tényleg alig hallhatót. Egészen közel húzódom a falhoz. Nem gondolkodom, így nem is igazán tudom, hogy miatta vagy magam miatt távolodom el. Rajtam van maszk, rajta nincs. Hárs, gondolom, de nem mondom. Pár lépéssel korábban már szembejött velem az élettársa. “Hé, Sári, vegyél egy szódabikarbónát is”, kiabálja előre neki a böfögős, az meg vagy hallja, vagy nem.

Ilyenkor szoktak borért és rövidért kijönni a Ligetből. Kiflit is szoktam látni náluk. Tegnapelőtt éjjel, amikor már hazafelé jöttünk a kutyával, pár méterre innen három rendőrautó állt keresztben az úton, és az egyik társukat vitték be éppen éjszakára. Az szokott a leghangosabb lenni. Társukat. Felsőbbrendű szó. Politikai korrektséget és távolságtartást sejtet. Sajnálom, nem tudok jobbat. Sajnálom. Ez is eléggé polkorrekt és távolságtartó. A nő, a harmadik társuk, kiabált akkor is. “Halálosan fáradt vagyok, mi a faszért engem visznek be?!” A rendőrök válaszát már nem hallottuk, csapódott a hátsó ajtó. Másnap reggel ismét itt italoztak a sarki posta előtt. A kiabálós is. Ismét itt italoztak. A mondat rosszalló, felsőbbrendű, és tettetett szenvtelenséget sugall. Akar sugallni. Ráadásul életvitelszerűséget sejtet.

Séta közben bevillan a böfögős nő feje. Olyan szép mákosan őszül. Pont ilyen hajat szeretnék. A facebookon beszélnek most erről sokan, hogy ki festet karantén alatt, és ki nem. Hogy azok a szép ősz fejek, na, azok mindig meg vannak filterezve, és ha úgy őszülnének, ők se akarnák festetni, kommentelik sokan mindenféle cikkek alá. A böfögősnek pont olyan a haja, mint a reklámokban. Elfogadnám. Amikor hazafelé kanyarodunk a kutyával, az OSB falon túl látni a lábatlan öreg sziluettjét. A lábatlan öreg sziluettjét. Most kedélyesen leereszkedő vagyok. Nem könnyű az ítélkezést és az együttérzést a megfelelő szóhasználattal kifejezni, de úgy érzem, sikerült. A kerekesszéke körül gyanús foltok, próbáljuk  a kutyával nagy ívben kikerülni. Azért köszönök neki. Szoktam. Kivételesen józan. Kivételesen józan. Ezt a két erősen hangulatfestő szót sem szükséges már megmagyaráznom.

Ötödik hete ez a délelőtti rutinunk. A közös reggeli után maszk, kesztyű, mobil a farzsebbe, két szarószacskó, kulcs, pár jutalomfalat az első zsebbe, és egy nagy kör a Ligetben. Tízre itthon szoktunk lenni, a társam addigra el szokott mosogatni. A társam.

Ma sem történt semmi. Ma sem történt semmi.

1 thought on “Ma sem

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s