A crown-ügy

“Elvira nem sokkal az egyetem elvégzése után férjhez megy egy tehetséges óbudai műszerész gyerekhez, aki valamiért mindenképpen egy vidéki nehézipari műszaki egyetemen szeretett volna lediplomázni. Valamelyik egyetemi bálon ismerik meg egymást, amin Elvira szokás szerint tündököl, Juli pedig választott láthatatlansága biztos tudatában egy kollégiumi társalgó sarkában rajzolgat rostirónnal embervázlatokat. Pótkerék. Minden lepattant kollégiumi rendezvényt bálnak neveznek akkoriban, és Elvira minden lepattant kollégiumi buli egyetlen lehetséges bálkirálynője. Elvira modern vonalvezetésű ruháit Sükösdi mama varrja, a ruhák anyagának árát pedig – hála a jól fizető géemkás túlórapénzeknek – Sükösdi papa csengeti ki.”

Élettársam ismerteti a szabályokat: minden papírzsebkendőt csak egyszer használunk, használat után pedig azonnal kidobjuk. Minden orrfújás után kezet mosunk. Ez most nekem a legnagyobb szívás, mert 8-án a nőnapi koncerten a Hősök terén még jobban megfáztam. Nátha, semmi több, de most ez is felértékelődött. Folyamatos orrfújás és kézmosás, az ujjaim közt már cserepes a bőr. A cukrom még jó, hála istennek legalább az nem szállt el. Megfázástól amúgy el szokott. Ellenőriztem: inzulinom majdnem egy évre való a hűtőben, egészségügyi szerelékeim pedig 3-4 hónapra. Kéne még intézni, de most bonyolultnak tűnik, és legalább két helyre kéne elmennem ez ügyben. Pár napja még cinikusan szmájlizgattam a barátnőmnek, aki percről percre küldte nekem az aktuális és riasztó híreket. Nem érdekel, értse már meg, attól, hogy ezzel fekszünk meg kelünk, nem lesz jobb. Na, hát azóta én is ezzel kelek meg fekszem. Mondjuk tényleg nem lett jobb. Ha van hír, ami nem ezzel kapcsolatos, továbbgörgetem. Ja, nem, még az Eszenyi-ügy is nagyon foglalkoztat. De legkevésbé Sükösdi mama foglalkoztat, akiről írnom kéne sürgősen abban a regényben, aminek a bemutatója május 12-ére van betervezve. Kommentelgetek mindenféle idegenek mindenféle hülyeségére, felcseszem magam mindenen, főleg a feminizmus ilyen fokú félremagyarázásán, ahelyett, hogy a regény befejezését írnám. Csatlakozom az élő színházközvetítéses csoporthoz, aztán küldök egy írást a literának is. A kutyát négy napja nem én viszem le sétálni.

Nem lesz könyvfesztivál. Szerintem már bemutató és könyvhét se lesz. Csak inzulinom legyen. Most jó, hogy nincs öreg és kisgyerek a szűk családban, könnyebb elszámolni az élet ilyen dolgaival. Hoppá, anya idén lett 71. De anya nem öreg, és sose lesz az. Ezek a tények. Mit csináljak viszont Sükösdi mamával meg Elvirával. Ki fogja őket megírni. Annyira nem is érdekelnek most. Semmi ilyesmi nem érdekel. Próbálom értelmes, higgadt ember látszatát kelteni. Amikor lemegyek szembe a kínaiba, úgy pakolom be a kosaramba a tartós tejet meg a tizenöt zacskó marha ízesítésű vietnami levest, hogy közben mosolyogva kommentálom a fiúnak, jaj, ez annyira ízlett nekünk tegnap, azért tankolok fel ennyire. Tényleg a marhás a legjobb. Kéne még száz százalékos gyümölcslé, de a bal után most a jobb vállam is beállt néhány hónapja, nem tudok ennél sokkal többet cipelni. Ha lemegy a cukrom, az segít leginkább. Sebészetre, mammográfiára, reumatológiára meg cöliákia-tesztre is készültem a közeljövőben, de mindegyik olyan feleslegesnek tűnik. És hát kinek van kedve most emberek közé menni.

Mi a jó istent csináljak Elvirával meg Sükösdi mamával. Kéne egy értelmes befejezés.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s