„Egy paksi áruház képviselője 2019. január 23-án tett bejelentést a rendőrségre, hogy az áruházból egy ismeretlen személy 8 darab kókuszcsemegét és egy műfogsorrögzítőt tulajdonított el. A tettes a termékeket a ruházatába rejtette és a pénztártól fizetés nélkül távozott. Az adatgyűjtés eredményeként a rendőrök azonosították a feltételezett elkövetőt, egy 64 éves helyi lakost, akit a nyomozók gyanúsítottként hallgattak ki. A férfi beismerte a cselekmény elkövetését és elismerte továbbá azt is, hogy 2019 januárjában ugyanebből az áruházból még két alkalommal tulajdonított el kókuszrudat, és egyéb élelmiszereket. A férfi ellen üzletszerűen elkövetett lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás. Az ügyben a paksi rendőrök a szükséges eljárási cselekményeket elvégezték, és a keletkezett iratokat a napokban megküldték az illetékes ügyészségnek.”

Leli nagyon óvatosan lép vissza az erkélyről a szobába. Éjjel esett, az erkély vizes, a kinti papucsot így előrelátóan egy összehajtogatott és használaton kívüli pólóra tapicskolja az erkélyajtó mellett a szobába visszalépve. Mellette várja a száraz benti papucsa.

Mégiscsak praktikusabb ez így.

Leli azért lép ki az erkélyre, hogy megnézze, mi az isten történik kint, ami miatt a trolimegállóban életvitelszerűen nyomorgó felnyírt tarkójú nő most még hangosabban üvölt, mint szokott. A nő amúgy két napja folyamatosan üvölt.

Persze megint nem történt semmi rendkívüli.

A nő reggel fél hét óta iszik, a többi megállólakó szintén, és egy ilyen életet élve az a minimum, hogy az ember reggel nyolcra vagy belealszik mindenbe, vagy üvölt. A többiek az alvást választották, a felnyírt hajú nő meg az üvöltést. Most épp kicsit hangosabban. De nincs itt semmi látnivaló. Lelinek lehet tovább agonizálni, a trolimegálló mögötti postaépületben lehet tovább postai dolgozónak, a mellette lévő trafikban meg lehet tovább trafikosnak lenni. „Csak lovait kereső kisfiúnak ne lenni” – gondolja még egy félmosollyal Leli, de érthető módon elszégyelli magát az olcsó blaszfémia miatt. Kányádi Sándort tessetik békén hagyni. A válság legyen most azé, aki megműveli.

Mert Lelit írói válság, illetve ácsi, legyünk igazán pontosak: írói irigység kínozza. Nem kortársaira irigy, hiszen nem nagyon lenne rájuk miért. Ugyanabban az eseménytelen egy-, maximum kétpapucsi létben tapicskolnak, mint ő, és ha van az unalomnak mértékegysége, hát az biztos, hogy a házi papucs. Két házi papucsnál már csak egy unalmasabb dolog van: három házi papucs.

Viszont az elődök. Nekik volt mit aprítaniuk az életbe. Leli úgy érzi, hogy számozott világháború, nemzeti forradalom, vagy legalább egy nyavalyás kis vérzivataros polgári engedetlenség híján, ellenben tele reménnyel és szelektív udvari szeméttárolóval, rendezett társadalombiztosítással és hasüregéből csak félig kilógó beleivel neki már semmi esélye nincs a nagy irodalmi tárgynyereményekre.

„Egy 28, 24 és 17 éves férfi tört be egy 94 éves pocsaji nő otthonába. Az idős nőt annyira brutálisan bántalmazták a kirablói, hogy súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett.”

A nő a trolimegállóban még mindig üvölt. Lelinek nincs kedve még egyszer kimenni.

Egy idő után minden üvöltést meg lehet szokni. Tulajdonképpen nem is történik semmi.

Házi papucsnak kéne lenni. Vagy még inkább falábú házmester-kislánynak.

De a legjobb lenne Örkényt is baromira békén hagyni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s