Korán reggel becsípődött derékkal egy órán át hiába próbáltam feltölteni az elmúlt két hetem vércukorértékeit egy “pofonegyszerűen használható online felületre”,
emiatt csak 5 perccel később tudtam elindulni a tervezettnél,
emiatt egy olyan trolira szálltam, aminek leesett az áramszedője,
emiatt a troli 6 percet állt a megállóban,
emiatt egy olyan kövér úr is elérte a trolit, aki rám förmedt, hogy temetésre megyek-e, hogy ilyen lassú vagyok,
emiatt már csak akkor értem a négyeshatoshoz a Királyra, amikor épp kimaradt három járat,
emiatt egy tömött járaton szagoltam iszonyodva az egymáshoz és hozzám nyomódott emberek feje búbját, láttam a látni nem kívánt telefonkijelzőiket,
emiatt meg kellett állnom egy pillanatra a Borároson leszállás után, hogy kapjak egy embernyi levegőt,
emiatt nem értem el azt a hévet, amivel még elértem volna azt a 20 percenként közlekedő csepeli buszt, amit emiatt aztán nem értem el,
emiatt a balul sikerült trolizás, villamosozás, hévezés és buszozás után 40 perccel később értem oda Csepel túlfelére, mintha 5 perccel korábban indultam volna el otthonról, ahol aztán azt láttam, hogy a lépcső, ami felvezet a főorvosnőhöz a hegyre, egyszerűen megszűnt, lebontották, nincs,
emiatt integettem a munkásoknak, hogy ilyenkor mi van, és ők mutatták, hogy merre kerüljem ki a hegyet,
emiatt a helyes irányban kikerültem a hegyet,
emiatt még később értem oda a főorvosnőhöz,
emiatt még tovább elcsúszott az amúgy is elcsúszott rendelés,
emiatt hallhattam a váróban is, ahogy a rendelőben a kihangosított telefonon a törött lábú főorvosnő, aki a lábsérülése miatt nem tudott személyesen megjelenni a szakrendelésen, hogyan osztott ki egy férjét és gyermekét egyedül nevelő negyvenes nőt, aki emiatt elsírta magát, hogy értse meg a főorvosnő, ő jelenleg ennél többet a cukrával, az inzulinpumpájával, az életével nem tud tenni,
ami miatt aztán én is elsírtam magam, mert egyszerre sajnáltam a nőt és magamat (az orvosi mérleg szerint 93 kg vagyok, és bár a leleteim jók, tornázom, figyelek, érzelmi, fizikai és értelmi életet egyszerre élek, nem eszem lisztet, cukrot, rizst, krumplit, hízásom mégis rejtélyesen és megállíthatatlanul VAN),
emiatt a két és fél órával elcsúszott rendelést még további tíz perc sírással megtoldottam,
emiatt 20 percet vártam a visszafelé induló buszra a hegy alatt a megállóban,
emiatt olyan ideges lettem, hogy mielőtt felszálltam a hévre, felvásároltam a csepeli Aldiban 400 g szénhidrátnak megfelelő szemetet, amit két hévmegálló alatt röfögve felfaltam,
emiatt a Boráros téren hányingerem és lelkifurdalásom lett,
emiatt pedig az elkésett, hányingeres villamosozás után egy olyan trolira sikerült csak felszállnom, aminek a vezetője a leszállásom után az orra előtt zárta be az ajtaját egy babakocsival a trolihoz szaladó fiatal anyukának,
aki emiatt csak annyit mondott nekem, aki mély felindultságomban együttérzésemről biztosítottam szegényt, hogy:
“Nem baj. Majd jön a következő.”

Aztán leégett a Notre Dame.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s