2018. június

Mi van, Juci, bezsidultál? – kérdezte Anita nevetve, amikor a többedik részletet olvastam fel hangosan lelkendezve neki és Daninak a Jiddise máméból. Az ő könyve, kapta valakitől, már olvasta, tudja, hogy jó, és velem röhög minden poénon. Dani szintén. Danit amúgy nem Daninak hívják, de itt igen. Ő választotta ide ezt a nevet magának. Bécsben ülünk, Anitáék lakásában vagy mijében, ami tulajdonképpen egy gazdasági épületnek vagy raktárnak minősített pince, de otthonosabb egy csomó, amúgy jócskán az utcaszint felett elhelyezkedő lakásnál, amit életemben eddig láttam. Két éjszakát fogunk itt tölteni, és érezzük, hogy jó lesz. Elég sokat röhögünk. Anitáék lakásába lefelé kell menni, mégis világos. Tele van könyvvel, cserepes növénnyel és befőzött dolgokkal. Nekem mostanában ez a három dolog leginkább az otthonosság. Bezsidultál, bebuzultál, ilyeneket mondunk nevetve egymásnak többször a három nap alatt, de ehhez azért kell a safe space meg a privát élőszó, azt hiszem. Írásban lehet, hogy sok lesz. Nem tudom, kipróbálom. Bezsidultam.

Hónapok óta írok fejben, és sokszor nem gondolom, hogy ez jó. Aztán elolvasok egy-két könyvet, jó könyvet, és arra gondolok, hogy de, ez jó. Mármint hogy igenis jókat gondolok, jókat írok, akkor is, ha ezeknek soha nincs nyoma. Írni nekem egyáltalán nem magától értetődő. Nem tartom magam írónak azért, mert szoktam írni. Sosem fogom. Írni meló. Nehéz, keserves, és sokszor nem okoz örömet, viszont állandó és fájó igényem van rá. Hónapok óta nem megy az írás. Simán kiderülhet, hogy nem értek hozzá. De simán lehet az is, hogy ha ez így van, akkor ezt nem fogják sokan észrevenni. Szeretném, ha nem vennék sokan észre.

Anita kérdezi a bécsi szuterén lépcsőjén kuporogva, mit jelent nekem ez a zsidó dolog. Csupa olyan szó, ami az én számból hülyén hangzana, jó is, hogy nem én mondom ki. Nem vagyok zsidó, pedig sokszor szerettem volna az lenni. Ostobán hangzik. A zsidó dolog nekem az, hogy én Barbra Streisandba kiskoromban szabályosan szerelmes voltam, a Funny Girltől pedig napokig nem tudtam aludni. Nem tudom elmondani. Judy Gold olyan lenyűgöző így olvasva, mint Barbra Streisand látva. Minden, ami én akartam lenni, és ha tényleg az lettem volna, valószínűleg utáltam volna az egészet. Anita zsidó, akármit is jelentsen ez neki vagy nekem. Nem tudom, mikor lehetett leírni utoljára egy ilyen tőmondatot magyarázat nélkül, hogy: xy zsidó. Szerintem sosem. Delikát történelem.

Olvasom A történet végé-t a vonaton Bécs felé és vissza, és rájövök, hogy lenyűgöz, miközben idegesít, és relatíve semmiről nem szól. És hogy a mi bécsi három napunk lehetne egy regény, pedig semmiről sem szól. Bécs csodálatos, gazdag, mi pedig szegények és alapvetően boldogok vagyunk. Alapvető. Nagyon nehéz megfogni ezt a gazdagságot és ezt a szegénységet, az alapvető boldogságról már nem is beszélve. Dani a túl bő lenvászon nadrágja miatt aggódik. Itt Bécsben minden férfi annyira szűkszabású alul, mondja, pedig egyáltalán nem jellemző rá, hogy aggódik azért, ki mit gondol a külsejéről. Ráadásul Dani szerintem sokkal européerebbnek néz ki a bécsi trafikok meg a kanyargó villamossínek között, mint én, de ezért meg ő hurrogna le engem, hogy ne legyek hülye. Abban biztos vagyok, hogy egy osztráknak soha eszébe sem jutna magát bármelyik magyarhoz mérnie. Danival a komplexusaink hozott anyagok, bár próbáljuk titkolni egymás előtt. Ő ebben általában ügyesebb. Mondom, ez a lenvászonozás meg is lepett. A netről rendelt szemtelenül olcsó kínai hátizsák tökéletesen mutat rajta. Irónia nélkül, őszintén mondom, hogy hozza a vissszafogottan aktuális divatstílus-jegyeket. Micsoda hülyeség: szeretném, ha bécsinek néznének minket.

Nem tudom, miért pont Bécsben jut eszembe folyton, történet-e egyáltalán az apai nagyanyám története. És az ő története vajon az én történetem-e? Megírható-e csak úgy simán a világ legegyszerűbb története? Vannak-e egyszerű történetek? Ki volt a nagyanyám? Kije lettem én annak, aki egykor a nagyanyám volt? Megfelelek-e bármilyen unokai elvárásnak? Ízléses dolog lenne szerinte nekem ezekről a dolgokról írnom? Ezek jutnak eszembe folyton, amikor a Josefstadti színház elé érünk, ami bizonyos szögből egyébként pont úgy néz ki, mint a Miskolci Nemzeti Színház. Ha háromszor voltál már egy helyen két napon belül, azt hiszed, hajlamos vagy rá úgy tekinteni, mint az otthonodra. Harmadjára már egészen más volt látni a josefstadti színház homlokzatát, mint elsőre. El tudtam képzelni bécsinek lenni magam, és ez meglepett. Az érzés persze halványodott, itthonra, Budapestre már el is múlt. El fog telni két év, és keverni fogom a mostani bécsi impulzusokat az előző évi londoniakkal. Annyira irigylésre méltó és leírhatatlan először meglátni egy londoni vagy egy bécsi utcaszegletet. Ráadásul Bécsben is szinte végig szemerkélt ez a sunyi eső. Mindkettő életre szóló élmény, még így felnőtten is.

Nem tudom, Budapest az otthonom-e. Nem tudom, Miskolc az volt-e, jelent-e nekem bármit is a szokásos gyerekkori impulzucsomagon kívül az, hogy itt születtem. Néha elkap ez az érzés, hogy igen, de aztán vissza is lök. Nem tudom pontosan, milyen lehet az, amikor az írók valahol otthon érzik magukat. Persze, minden tenger elragadó, de nem érzek rá, valami mikortól az enyém – ha egyáltalán az enyém lehet bármikor is bármi.

Kihasználjuk, hogy a vonatjegyünkkel két napig korlátlanul utazhatunk Bécs 100 km-es körzetén belül bárhová. Magyarázok Daninak valamit az élet értelmének és az ingatlanok élethosszig tartó birtokolhatóságának összefüggéseiről a Badenbe tartó helyi vasúton ülve, és azt hiszem, érti, miről beszélek. Hogy nem tudom eldönteni, inkább irigylem-e azt, akinek Bécsben, Barcelonában, Londonban, Budapest első kerületében van saját tulajdonú tehermentes ingatlana, vagy inkább megmosolygom. Túlzottan foglalkoztatnak ezek a dolgok, mindig számolok, hogy ami itt ennyi, az ott mennyi, és nekem mennyim lenne, ha nem ennyim lenne, szóval lehet ebben jócskán irigylés. Viszont tudom azt is, hogy nincs értelme. Egy ingatlan birtoklása lehet létfilozófiai kérdés, igenis. Az enyém Bécs, mert láttam, éreztem, lefotóztam, megfogtam mindent, amit lehetett, és ami tetszett. Vissza tudok menni bármikor, ennyim mindig lesz, tudom. Nem is akarok már saját bécsi lakást. Anitáék félillegális szuterénjében legalább annyi az irigyléreméltó élet, mint abban a sarokházi lakásban, aminek az erkélye úgy néz ki, mint egy felcsicsázott mozartgolyó. Minden délután lefotóztam, annyira varázslatos volt. Anitáék lakásáról egy képem sincs.

Nem tudom, Nagymama járt-e Bécsben valaha. Budapesten biztosan járt. Dédestapolcsány és Budapest abban az időben körülbelül akkora távolság lehetett térben és időben, amit én ma már el sem tudok képzelni. Nem is biztos, hogy nekem ezt ma, 2018 júniusában el kell tudnom képzelni. Mindenesetre én úgy képzelem ma (akkor is, ha nem kell), hogy Nagymama egész életében abból a néhány hónapból élt, amit Budapesten töltött fiatalkorában.

A múltkor a Sportkórházban jártam. Befagyott váll szindróma: amilyen röhejesen hangzik, annyira fájdalmas és lassan múló dolog, még körülbelül másfél-két évet jósolnak neki az orvosok, aztán talán már fel tudom emelni a bal karom. Addig csak éppen mellmagasságig.

A Sportkórház. A magyar egészségügyi közegek sokéves átlaga érzületre, nyomokban felújított apróságokkal. A szag ugyanaz. Megőrülök, annyira idegesít, hogy nem jövök rá, mihez képest ugyanaz, mert ugyan elvileg most vagyok itt először, de tudom, hogy én ezt egyszer már éreztem. Nem vagyok egy spirituális alkat – ezt a mondatot az utóbbi hetekben valamiért többször el kellett mondanom különböző beszélgetésekben, mert az utóbbi hetekben valamiért többek néztek engem annál sokkal sprirituálisabb alkatnak, mint amilyen valójában vagyok. Szóval nem előző életemben jártam itt valaha, mert nem hiszek az előző életekben, hanem ebben a mostaniban. De egyszerűen nem jövök rá, hogy mikor. Alagsori fények, szemmagasságban fű az ablakban, és az a semmivel sem összehasonlítható szag. Aztán kiderült, hogy ez régen ortopédia volt. Hát persze! Gyerekkori emlék, nincs innen messze a Villányi úti mozgásjavító intézet, ahol Gyuszó az egész gyerekkorát töltötte. Én az egész gyerekkoromat nem itt töltöttem ugyan, de az a pár nap, amit Gyuszó miatt igen, az úgy belém égett, mintha az az én egész gyerekkorom lett volna, és nem az övé. Az ortopédiára az egyik elrontott műtétje után hozták, és itt kellett várakoznunk órákig. Fehér székek a végtelenségig és tovább. Mikor fog Gyuszó lába leérni a földre bármilyen székről? Örök kérdés marad. Most se ér le neki, pedig már 46 éves. Az összes intézetis szobatársa meghalt azóta. Ő még él, régi pénzérméket gyűjt, és régi mecsbokszok alvázát festi le apró ecsettel a Győri kapui ház udvarában, ahová vagy a lift, vagy Anya viszi ki. Se Bécsnek, se a Villányi útnak nincs vége.

Nem szeretném, ha életem legfontosabb dolgai már megtörténtek volna velem. A legjobb az lenne, ha mindig éppen a legfontosabb dolog történne. Anitáék, Dani, aki nem is Dani, Bécs, Gyuszó, Villányi, életem, életünk. Legyen a nemtörténés is fontos. Legyen az is a legfontosabb éppen.

Reklámok

One thought on “2018. június

  1. Nagyon szeretem az irasaidat. Sokszor erzem nagyon talaloaknak, hozzam egeszen kozelalloknak a bejegyzeseidet. Pesten volt kamasz, most munkam miatt Miskolcon elek, hihetetlen, de 3 honapja nem muloan faj a vallam, raadasul most jottem vissza egy franciaorszagi hetvegerol a felesegemmel. Nagyon szerettem volna dijoni lenni… Szoval, vannak kapcsolodasi pontjaim a szoveghez megis ugy ereztem, tul sok mindent kaptal fel, aztan ejtettel el hirtelen – amit erteni velek, miert- viszont olvasokent nehez volt most kovetni a szoveg kacskaringoit. Bocs, nem is ertem, miert irom ezt most itt le; talan azert mert komalom ezeket a szovegeket. Tovabbi sok sikert!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s