Részlet 4.

Hülye divatok vannak kialakulóban. Ekkor kezdi a fél ország azt hinni és hangoztatni, hogy és-sel nem kezdünk mondatot.

Apa anyja, Leli nagyanyja, akit nagyinak olyan ritkán volt alkalmuk szólítani – egyrészt mert nem illett rá az istennek sem, hiába próbálkoztak vele mindannyiszor, másrészt meg mert eléggé ritkán találkoztak vele – akkor már haldoklott. Haldoklott: ilyen szavakat az ember, vagyis ők, vagyis különösen ők, nem mondanak ki a történése idejében. A történés maga éppen elég szenvedés mindenkinek. Haldoklónak, haldokló fiának, unokának, menynek egyszerre. Egyszerre, nem egyformán, kis csúsztatásokkal. A passzív történést nevén nevezni már felesleges is. A haldoklás műfaját tekintve amúgy is egy merő csúsztatás. Nehéz benne nyakon csípni a jelenidejűséget.

Az „akkor”, amikor az ominózus haldoklás történt, egy elhanyagolható falustyáni lakodalom idején volt. Lehet egy lakodalom elhanyagolható? Ha már a rokonsági fokot sem tudja Leli ma megnevezni, de azt tudja, hogy az érintett felek azóta elváltak, és a férj két sikertelen elvonó után egy munkásszállón tölti az éjszakáit hétfőtől péntekig, kétes minőségű építőipari munkát szar pénzért végezve, a sajátos nevelési igényű kamasz gyereke pedig, akinek neve egy feledhető brazil szappanopera férfi főszereplőjének amerikai hangzású nevét őrzi, évek óta nem kíváncsi rá, akkor mindenképpen.

Képek vannak Leli előtt, meg az érzés, hogy hideg van. Nyárvégi sátoros lagzi a kétnevű ragasztványfalu innenső határán, a nagyanyja háza pedig pont a falu túlsó végében van, a kétnevű falu második nevében. Leli apja presztízskérdést csinál belőle, hogy az anyját a lagzi közben is látogatni kell. Juli menne vele, de Gyuri lebeszéli. Leli is menne vele, őt Gyuri valamiért hagyja. Leli nagyanyja a kórházba nem akart bemenni, otthon fekszik egyedül és tehetetlenül a széles és rövid hitvesi ágyon. Lagzizni már nem tud, így hozzá menni kell, kiabálva simogatni kell, gondolja Gyuri. Nagyanya nem hall. Vagy ha hall is, Édesanyám!mal – Gyuri hívja így, nagy tisztelettel, nagy kezdőbetűvel és kis haraggal a hangjában – mindig kiabálni kell. Leli önként vállalja, hogy vele megy. Az este folyamán háromszor veszik nyakukba a falut, háromszor fél Leli attól, hogy életében először végre halott embert fog látni.

Édesanyám! a húsleveszöldségek tálalása előtt még mosolyog, de már alszik, Leli apja ekkor kedvesen kiabál vele. Leli a veszekedésekre emlékszik, de már valós idejükben sem érti a hangos szavakat egészen. Leli se nem túl kicsi, se nem túl hülye abban az időben, egyszerűen csak szerinte nincs ezeknek a veszekedéseknek oka. Nagyanyja (Édesanyám!) vizenyős lába, bárgyú mosolya nem lehet ok, minek haragszik az apja, ennek így semmi értelme, gondolja Leli. Azt nem tudja, az apja mire gondol, de láthatóan, hallhatóan haragszik. Ez a harag valahogyan az egész családnak sajátja.

Nagyanyja a falu túlsó végében felszolgált töltött káposzta után, másodjára már nem mosolyog, de nem is alszik egészen, delíriumban nyög. Apjának ez is épp elég ok a haragra. Beszélgetéseik lényeges mondatait Leli rendre megjegyzi.

– És Édesanyám! – kiabálja Gyuri, és kérdez valamit.
– Fiam! – nyögi Édesanyám!, és hozzátesz valamit.
– Mit mond, Édesanyám? – kiabálja Gyuri, és nem tesz hozzá semmit.
– Fiam! – nyögi Édesanyám!, és nem tesz hozzá semmit.

Visszamennek másodjára is a lagziba.
Gyuri nem bírja a piát, de iszik.
Juli, Gyuri felesége nehezen tűri, ha Gyuri iszik.
Gyurit ez most nem érdekli, iszik.
Édesanyám haldoklik, gondolja Gyuri, ha ki nem is mondja.
Nagyanyám haldoklik, gondolja Leli, ha ki nem is mondja.
Juli eszik a tortából.
Túl vajkrémes, gondolja, ha ki nem is mondja.
Mindhárman szenvednek valamitől.
Julit legkevésbé a túl vajkrémes tortalap bántja.

Harmadjára már úgy megy a túlvégi házba az apja meg a lánya, mint akiket akasztani visznek. Lehajtott fej, tele has, tompuló érzékek. Gyuri kevés kimondott szava kásás a pálinkával kevert szorongástól, Leli meg még sosem látott halottat. Kíváncsiság és félelem küzd benne végig a Kossuth Lajos úton, egyik sem nyer. Kimerítő döntetlen. Odaérnek, benyitnak, mint előtte már kétszer az este folyamán. A nagyanyja megint alszik, de közben nem is mosolyog, nem is nyög.

Béke.

Gyurinak aktuálisan nincs kivel kiabálnia. Leli már nem izgul, de meg még nem könnyebbül.

A nagyanyja haldoklik, és ő gyakorlatilag nem tud róla semmit, a vizes lábán, a leállni készülő veséjén és a késői combnyaktörésén kívül. Ennél bizonyára sokkal több egy ember, gondolja Leli.

És Lelinek milyen igaza van.

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s