Jelzel, életem?

– kérdezte egy túlöltözött nő a
csepeli buszon a szintén
túlöltözött fiútól.
Amikor felszálltak az
elsőajtós kertvárosbuszra, egy merő
hádaszag lett minden.
Katatón páros, anyai, fiúi túlmozgás.
Tizennégy perc közös utazás, ebből
hét perc vetkőzés és szétpakolás, majd
újabb hét perc öltözés és összepakolás. Két
fekete vastagfalú turkazsák,
két teletömött hátizsák, rajtuk
egymáson sok kabát és a szag. Ezt
hozták fel a buszra, rendezgetve
mindenük – a turkált szajrét és magukat –
hét hosszú percig, majd megint.

Soha nem tudni meg, honnan, hová és miért
jöttek, maradtak, mentek
együtt és külön
ők vagy bárki más, és hogy
az első hét perc, netán
a második számít-e vajon ebben a
schrődingeri pillanatban
bárki túlöltözött, hádaszagú
életének.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s