Leli nincs rosszul, csak néha sír. Szíve joga neki, gondolja. Aztán meg vagy igen, vagy nem. Semmi sem hat rá olyan elementáris erővel, mint a saját élete, de ez persze mindig utólag – általában este – derül ki. Könyörtelen ez az egy testbe, egy lélekbe bezárva lenni, aztán meg érezni néha hatásokat, ellenhatásokat. Sokat.
Könyörtelen.
Ha ilyen szóvicc van, akkor mindig tudja, hogy a lényeg el van fedve. De hát mi a lényeg, ugye. És mi van elfedve, ugye.
Bajnak lenni nem feltétlenül baj, csak fáj. Általában este.
(Hogyan lesz ebből regény?)
Hogyan lesz ebből élet. Az én életem.
Ki, ha én nem.
Piha. Én nem.

Vagy igen, vagy nem.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s