Az projektálásrul

Anya olyan, mint a Mikulás. Korán reggel behozza és ráteszi a kipucolt lakkcipőm az antik pálmalevél asztalra. Használt valami fantasztikus általános tisztítót hajnalban, ami a világos drapp lakkcipőmről is leszedte a fekete karcoláscsíkokat. És tényleg. Alig ismerek rá.
Ezt a cipőt mutattam tegnap délután Andinak az érettségi találkozón, amikor azt mesélte, hogy a 16 éves lányának akkora a lába, mint nekem. Nem egyszerű, de lehet jókat találni, megnyugtattam, nézze meg az enyémet.

Nem sokkal később az étterem egyetlen női vécéjében mesélt Ingrid megváltozott hangon négy boldog anyukának arról, amiről öt és fél éve nem. A nagyobbik gyerekéről. Ez a hangja tetszett a legjobban. Négy boldog anyuka hallgatta őt szégyenlős és hálás szemekkel.

A felnőtt és koherens én-lét egyik fontos mérföldköve az, amikor rájössz: ha valaki a zsemlét félbe vágja neked, megkeni krémsajttal, az egyik felére szalámit tesz, a másikra pedig sonkát, az nem azt jelenti, hogy az ízlésedet és a pillanatnyi szeszélyeidet figyelmen kívül hagyva akarja neked ilyen körmönfont metanyelven megmondani, hogy mit egyél, hanem azt, hogy tessék, elkészítettem neked változatos hozzávalókból a vacsorádat, mert a legjobbat akarom neked, amikor éhes vagy.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s