egykutya sokadszor

Nem is a sokadik méregdrága elrágott szinte új cipő, nem is az, hogy az én lábaimra mennyire nehéz cipőt találni, és ha igen, akkor ez a kis valaki érzelmi alapon egyszerűen szétrágja és elszaggatja a nekem fontos dolgokat, nem is a lábtörlő, a Birkenstock, a Caterpillar, a fenenagyon márkahű életem, nem is az, hogy még két hónapig van munkám, aztán meg ki tudja, hanem hogy a rém mosolygós önkontrollomban arra a kutyanyálas, összepisilt érzésre kell hazajönnöm, hogy az önsajnálatom zipzárjába beleakadt a mindenemet-egy-kutyára-tettem-fel-baromság, és hogy a húsomat rágja szét, és én a húsomat adom, pedig nem gyerek, nem férj, nem család, és nem ő a hülye, hanem én, és hogy ez az egész okfejtés mekkora egy hülyeség, és most rá sem bírok nézni, pedig szeretem, a kurva nénikéjét, szeretem ezt a kis ribanc manipulatív szarrágó undormány dögöt, hogy rohadna meg ott, ahol van.

Reklámok

2 thoughts on “egykutya sokadszor

  1. Végre.
    :)
    Amúgy meg igaz.
    Az enyém Gólyabál előtt 2 órával szaggatta ki a vadiúj első magassarkúm belsejét. A szögekig. “Nem, köszönöm, most nem táncolok!” est volt. ……………………………….. Tulajdonképpen így nagyon sok év távlatából: megérte. Pedig nekem is 35-ösrumcájszlábamvanám!!!!!
    :)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s