Kiállítást szeretnék látni, olyan fotókat nézni nagyban,
rázúmolva, kimerevítve, szépen megvilágítva,
színes közeliket bambulni némán kimerevített pupillákkal és tág pórusokkal, hogy
emberek leveleket olvasnak, posztokra csodálkoznak rá, és meglepődnek, csalódnak, ráébrednek,
amikor kibetűzik és felfogják, hogy
ne haragudj, nem téged,
ne haragudj, mégis téged,
sajnos meghalt,
ki vagy rúgva,
szerencsére még él,
gyere hozzám feleségül,
megszületett végre,
ne írj többet,
becsaptalak,
szégyellj,
felcsináltál, és
mindennek a fura fotókiállításnak a tetejébe a végén
valaki lefotózná azt is, amikor a vendégkönyvben meglátja az ember a saját, másoknak régen leírt és
régen elfelejtett kegyetlen vagy kegyes hazugságait, csak
azoknak a képeknek a kiállítására
már nem menne el
senki, de senki
a világon.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s