A kutya

Az egyedülálló ember kutyája létezhet egy időben más férjével, feleségével, gyerekével, macskájával, de a kutya az egyedülálló embernek mégsem az, ami másnak a férj, a feleség, a gyerek vagy a macska. Igazságtalannak tartom pótléknak (férj-, feleség-, gyerek- stb.) hívni. A kutya nem mondja, hogy de finom a hasad, nem becéz szavakkal, nem tart szépnek, nem szereti a szemed színét, nem érdekli semmi, amit mutatsz magadból. Jó, igaz, sétálni viszed a parkba, mint más a gyereket.
A kutya – Szív Ernő, vigyázz – akkor a legboldogabb, ha kutya. Bár könnyen válhat mondattá is, azt mégsem biztos, hogy tudja, ha az.
Legyen a kutya mondat. Legyen a kutyád egy kutya.
A kutya szeret téged, mert vagy. Történetesen pont neki és érte.
Tegyük fel, hogy minden kutya, és velük együtt minden gazda ideális és hiszekegy.
A kutya vár. A kutya szalad. A kutya ül, áll, pacsizik, lélegzik. Ha olyan hülye gazda vagy, mint én, akkor a kutyának inkább arca van, mint pofája. Bele lehet feledkezni, túlzással és pátosszal beszélni róla, röhögni, hogy pedig pont ez lett elhatározva, hogy ezt nem. Minden banális hülyeség kibügyög a szájon a kutya óta, amit pedig még az Illatos felé menet el lett döntve, hogy nem.
A kutyának én azóta vagyok, hogy először találkozott velem. A kutya számomra az, aki a találkozásunk első napja óta van velem. Aztán viccből kipróbálom, hogy pacsi, pedig korábban még a szót is utálom. És boldogan adja.
Ez a kutya előttem is létezett. A pacsizása idegen és szívet melengető. Naponta húsznál többször csináltatom, mert nem tudok betelni vele. Van ilyenkor egy olyan meglepő és számomra teljesen idegen gesztikulációja, ami annak a záloga, hogy minden nap imádni akarjam, szavakkal, vakarással, keksszel.
Nem vagyok normális gazda. Elkapatom. Túl szépnek látom. Ugatni is tud, szerintem persze csak jókor.
Férfinak, rokonnak, barátnak még olyan határozottan és keményen nem mondtam sosem, hogy marad, mint ahogyan neki. Működik. Nem lép le, mindenhová követ szemmel. Minden tudok lenni mellette, aki szeretnék az életben. Nem akarom, hogy még ennél is többet jelentsen. Éljen.

Reklámok

6 thoughts on “A kutya

  1. nekem nem kutyám, hanem két macskám van. az egyik egy három éves cirmos mintás (Csipúr), a másik pedig egy 5 hónapos fekete-fehér tarka (Sutyuló) házi macska.. tudom, tudom, hogy a két állat sokban különbözik.. azonban azt is tudom, hogy egy háziállat és egy azt szeretve gondozó ember élete hogyan fonódik össze, s hogy mennyire nem lehet tudni, meddig macska és meddig ember.. örülök, hogy van kutyád, s örülök, hogy az Illatosról van, s örülök, hogy lassan nem tudni, meddig kutya és meddig ember..

  2. Nnnna! Köszönöm szépen! Nnnna. Pont így gondoltam. Nnnna. Egyebet sem lehet írni itt, csak hogy örülök, nnnna. Hogy olyan neked a kutya, mint nekem az enyém volt. (Az volt a neve, amiről mindenkinek Miskolc jut eszébe. Most szeretsz egy kicsit, ugye?) Örülök neked, meg az EmberFeletti Radarodnak. Pacsi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s