Nagyon vékony mezsgye az, de nagyon határozott és gyámolítatlan érzésmezsgye, amikor rájössz, hogy a lakásod utcasarkán görnyedő meszes, görbe hajléktalan a valósághalmazban pont ott és pont akkor pont ugyanaz – érzésre, tartásra, alkoholszintre, tökmindegy -, ami te vagy, amikor ráfordulsz a lakásod utcasarkára. Csak neked van lakásod, neki meg nincs.
Teréz anyának érzem, ó, Ádám, magam.