Felkiáltó, felszólító, ólajtó

Editkém, a jó isten megáldjon tégedet, mi ez a búval bélelt kutyasavó szem! Semmi okod a melankóliára! Még a Duna sem tetőz, te meg ráadásul Kiskunlacházán lakol! Üljél nyugodtan, nézzél befele, vegyél nagy levegőt, csinálj teát, ne húzz bugyit, osztogass kabátot, légy jó kilóra! Hát hiszen micsoda muskátlis panoráma a te jobb pitvarodban könyökölni! A bal kamrai önzetlenséged kitűnő fényvisszaverő-képességéről nem is beszélve! Hát neked még a rosszérzéseid is csipkeverések! Ahogy te utálsz, nem szeret úgy senki! Nem élhetel muzsikaszó nélkül! Téged még a jóisten is indokolatlan jókedvében köpött ilyesformára! Rád ne szóljak, te! Ki ne pofozzalak emberformára! Össze ne nyomjalak ideálisra! Ki ne húzzam azt a göndör kámpicsorodásod erőszakkal! Nekem te nem vetítel ellenfényben ökölbe szorított ásításokat! Te csak hass! Alkoss! Paradíccs! Editkém, én téged akkor is boldoggá avanzsállak, ha beledöglesz is, az anyád kognitív úristenverésit!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s