Szerelem

“Nézze, Gizella.
Tudnia kell, hogy ez nem az, aminek szeretné.

Én nem vagyok a szavak embere, levelet is ritkán szoktam így, csak ha a szükség, ami nagy úr, tudja, rávisz.
Nekem az internet nyűg.
Nekem a virtualitás személytelen, kivagyi, kétarcú isten.
Én férjes asszonnyal soha.
Én magát tisztelem mint embert.
Én megettem már a kenyerem javát.
Én a húst egyáltalán nem szeretem.
Kérdezze meg a hentest, jó barátom.
Én nem bírom a kötöttségeket.
Azért járok minden hétfőszerdapénteken a nyugdíjas klubba, mert a megszokás viszont nagy úr.
Én nem nézek vissza.
Én nem tartom magam öregnek.
Nem az a fontos, az ember hány éves.

Csak magának a szíve már nem fiatal.
Tudja, Gizella, mindig van előrébb.
Ezt a régiek még tudták, hát nézzen csak meg egy Jávor Pál filmet.
Én minden nap megnézek egyet, jót tesz az idegeimnek.
Nem vagyok a szokások rabja, minden nap egy új kezdet, minden reggel egy lehetőség az újrakezdésre.
A jó kezdet fél siker, ahogy a mondás is tartja.
Nem szeretem a filozófiát és az ezotériát.
Kellemetlen függőség mindkettő.
Vigyázzon viszont, mert az új kezdet mindig Janus-arcú: ha csak a pillanatnak, az itt és mostnak engedelmeskedünk, akkor tettünk eredménye mindig kétséges lesz.
A kettősségek egységéből így összeférhetetlenség, szétválás lehet, keressen rá a neten, van példa rá elég.
Én optimista és bizalmaskodó vagyok, de nem bízom az emberekben.
Kérdezze csak meg a savanyúságost, a péket és a cipőfelsőrész-készítőt.
Bennem ember még nem csalódott.
Nem ígérek, nem adok.
Nekem egy férj nem akadály.
Ügyesen kérdezek.
Ahová én lépek, ott szem marad szárazon.
Én kicsúszok az emberek kezéből.
Az érdeklődés nekem nyűg.
Engem nem érdekel, ki mit gondol, érti ezt, Gizella?
Fontos, hogy elhiggye.
Én igenis kiabálok a szomszéddal, ha túl sokat grillez közköltségen a közös kerthelyiségben.
Engem zavar a korom.
Én a kutyámat is azért neveztem Mizantrópnak, hogy tudja az összes szomszéd, hányadán áll velem.
Maga engem ne kísérgessen.
Maga ne számolgassa titokban, hogy hány kóbor macskát etetek az utcában, mert nem érdekel.
Maga ne jöjjön az én utcámba.
Én nem a macskákat szeretem. Én az éhezést nem szeretem.
Ha magára nézek, az azért van, hogy el tudjam felejteni az arcát. Hogy legyen mit elfelejteni.
Könnyen felejtek, tudja, csak legyen mit.

Nézze, Gizella, én őszinte ember vagyok.
Én magát gyűlölöm.”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s