Gyere, Leila, mesélek neked szép mesét történet híján, ilyen pontokból állót, ceruzával összekötőset, sok valós motívummal, tudod, azt szereted, paskolom meg Leila csúcsos tarkóját, és gondolok közben arra a furcsa bokájára, ami lábanként kívül kettő van neki. Meg kéne mutatni, mert ezt nem lehet leírni, kuncogok, hát látod Leila, vannak ilyen dolgok az irodalomban, a leírt szó nem minden. Két bokacsont egy lábon, kívül. Na, az a valami. És hogy meg kéne mutatni. Hogy nem minden irodalom, látod, Leila, ami pedig érezhető és megmutatható.
Szóval gyere, Leila, gyomlálunk, gazolunk, önigazolunk együtt kicsit. Nem baj, ha nem érted, nem kell mindent mindig, két boka egy lábon, kívül, csúcsos tarkó, tudod. Vannak dolgok, amiket érezni kell, ha kézzel, hát kézzel, ha mással, hát azzal. Szeretsz, mi? Sokat szeretsz, mi? Ne kuncogj. Nem ciki. Ennyiszer el sem mondtad még életedben, mi? Az elmúlt egy éved. Szégyelled, mi? Jó, kicsit ciki, de ha nem mondod mindennap, ha nem szórod a kurva szavakat ok nélkül minden útbajövőre, akkor nem ciki. Vagy ha de, tudod, mit, akkor sem az. Biztos minden félreszegezett érzésednek van alapja. Legalább van alap. Legalább van érzés. Boka, tarkó, satöbbi, de hát tudod. Lazulsz, mi? Röhögsz, mi? Tolod le a válladon azt a hátulgombolós pólót, mintha lecsúszott volna, mi? Kicsi a melled, mi, érzéssel meg tele a padlás, mi? Nézd, a buszon az az öregasszony utazik ából bébe. Van neki ája, van neki béje, viszi magával azt, ami ő, belül, magának, boldog, de ha megkérdeznéd, nem értené, vagy azt mondaná, nem, nem az, nem visz az semmit, kinek vinne mit. Vagy nézd azt a gyereket, törli bele a taknyot a bordás dzsekipasszéjába, mondd ki ezt a szót, dzsekipasszé, ilyen a világon nincs, aztán látod, mégis van, folyik, törli, dzseki. Nem érted, mi? Boldog, pedig fogalma sincs róla. Nincs szava rá, ami ő belül, de attól még ő belül, viszi, passzé, bokacsont, boldog. Van munkád, Leila, van pénzed, nem kell mindig az olcsó sajtot venned, Leila, senkiért nem kell felelősséget hordanod magaddal ott a horpadt melledben a lecsúszott pólópántodtól kicsit jobbra, de még éppen balra. Van pólópántod, mondd ki ezt a szót, pólópánt, ez mind a tiéd, két boka, csúcsos fejbúb, pólópánt, satöbbi, ne kuncogj, érzel, na és. Hogy mondjam el neked, Leila, én, a Leila, hogy nincs benned katéter, se szív-, se vese-, anyádból is kihúzták, jó, pumpa, de az ilyen, kell valami idegen anyag, kell hozzá valami elméleti, hogy legyen annak is értelme, aminek nincs, például a bátyád életen át tartó katéterének. Cukorbetegség, félelem, az ezoterikusok tizenkét kibaszott pontja, tudod. Lapos a hasad, ki tudja meddig, azt szeressed, elapadnak ugyan belőle lassan a lehetőségek, a horpadt melled alatt a nagy testedben nem lesz lassan helye másnak, csak a milettvolnának és a mileszmajdhának. Nem kuncogsz. Kuncogj nyugodtan, most miért nem kuncogsz? Érezni jó, rosszat is jó érezni, szégyellni is jó derékon alul és felül, hát tarkó, boka, horpadt, pumpa, has satöbbi, pont ezt mondom, horpadsz ott is, ahol nagyon sok mindenki szeretne. Kuncogsz, jó, Leila, szeretlek, ezt mondom, belefér, érted? Minden belefér, érted, mindent kimondok ide belülre neked, úgyse hallja rajtad kívül senki, hiszen nem is vagy, tudod, Leila, ezt a múltkor már megbeszéltük. Hajtsd ide. Szeretlek, Leila, hülye vagy, szép vagy, horpadt, nagy, cukros, eltévedt, szeretsz, csúcsos, passzé, valami.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s