Meglett a reggeli 30-as buszomnak a maga állandó karaktere. Már háromszor együtt utaztunk. Egy kislány/kiscsaj/csaj/nő. Lehetne normális is, de nem az. Észrevehetetlenül kicsi – mondanám, ha nem pont azért vettem volna észre, mert annyira kicsi. Nem törpe, csak kicsi. Méretarányos törékeny nipp. Százforintosos csillámkockás szuvenir. Járkál le-föl a buszon, túlmozog. Megsimogatni, megfogni a kezét, hazavezetni, ez jár a fejemben. Aztán nézem, nézem, és nem tudom, hogy 13 vagy 40. Nyújtózkodik, úgy próbálja elérni a leszállásjelzőt, beszél valakihez, de senki nincs vele. Nézem, nagyon nézem, és érzem, hogy ez bajos. Hogy beszél magában. Meg hogy ennyire nézem. És akkor érzem, hogy valaki áll mögöttem, néz, és megjegyzi magában, na, meglett a reggeli buszának az ő állandó karaktere. Egy csaj/nő. Kurva magas. Százforintosos ormótlan ordenáré kaspó. Nem normális, pedig lehetne az. A törpékre gerjed. Nézi, csak nézi azt a kiscsajt. Már háromszor együtt utaztunk. Segít neki jelezni, gondolja magában, ni, megrogy a könyöke, annyira lazán megy neki. Tök beteg vagyok, gondolja az. Megragadni, felpofozni, hazarugdosni engem, ez jár a fejében. Aztán néz, néz engem, engem, aki beszélek. És nem tudja, hogy magamban beszélek-e vagy mással.  Esetleg azzal, akivel a kis nő is beszél, de nem látja más, csak mi ketten: a 30-as busz állandó nippnője és én, ez az ordenáré megfeleléskényszeres kaspó.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s