A táncoslány az ügyeletes éjszakai gyógyszertárban elsírta magát előttem. Reggel vett egy lóbalzsamot, nem használt, és nem tudja, mit csináljon. Eddig mindig használt, de most nem, hát fogja meg a gyógyszertáros lány, hát tök hideg maradt másfél óra tánc után is a combja. Ennek égnie kéne! Hát ismeri! Miután összeszedte magát, még mindig remegő kézzel gyűrögette a nagy bumszli doboz feltépett celofánját. A spánielszemű gyógyszertáros lány is majdnem sírt, annyira sajnálta, hogy nem tud segíteni. Rákente ő is a csuklójára, hogy majd hátha érez valamit. Nem érzett. A csuklóján nem. Ő is remegő kézzel gyűrögette a nagy bumszli doboz feltépett celofánját. Mondta a táncoslány, hogy nincs pénze. Nézték egymást egy darabig némán, nyökögtek még néhány szót a szavatosságról meg a gyári reklamációról. Aztán letörölte a szép táncoslány az arcát, megköszönte, és elment. Aztán jött egy jóképű férfi, az meg Canesten kombit vett. Egyszerre érezhettünk valami ugyanolyasmit a gyógyszertáros lánnyal, és erre neki se, meg nekem se kifejezetten lehettek volna akkor ott szavaim. Hogy ez már így egymás után túl sok érzés egy napra. Hogy hát mi az isten a fájdalom, ha nem ez a lóbalzsamos előbbi, és hát mi az isten a szerelem, ha nem ez a hüvelykúpos utóbbi.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s