Tegnap nem gondoltam arra, hány mécsest kéne gyújtanom most, hogy nincs egy mécsesem sem, és a bugyijaim egy szép új lakás szép új lapradiátorán száradnak, ami nem az enyém. Nem gondoltam egyik közeli és távoli halottamra sem, meg arra sem, hogy mennyire idétlen vagy jogtalan bárkit a saját halottamnak tekintenem. Nem gondoltam arra sem, hogy mennyire kéne dolgozni most, mennyire aludni, mosni, keresni valami éjjel-nappalit és mennyire intézni ügyeket el, mennyire nem gondolni azokra a dolgokra, amikre, mondom, amúgy nem gondoltam egyáltalán. Nem gondoltam arra, hogy mennyi halálesettel, mennyi ebből következő hátránnyal és előnnyel kell most együtt élnem. Nem gondoltam arra, hogy mennyire nem ildomos halálelőnyről beszélni, mennyire tud fájni minden a másiknak, ha minden arra emlékeztet, hogy mindennek vége, és mennyire nehéz ezt még csak elképzelni is, ha én nem a másik vagyok. Nem gondoltam Apára, nagyszülőkre, más halott gyerekeire, más halott szüleire, Beára, kutyára, egérre, szomszédra, színészre, haldoklókra és gyógyulókra, anya ártatlan és semmi jelentőségű CT-jére, Gyuszó operálhatatlan bajaira. Nem gondoltam arra, hogy nincs nálam a cukormérőm, hogy mi van, ha egyedül halok meg, és fogalmam sem lesz, hogy mennyi volt a cukrom éppen, és fogalmuk sem lesz férfiaknak arról, hogy hogyan gondoltam rájuk néha. Nem gondoltam az önző és önzetlen barátságaimra, kicsinyességeimre, nagyvonalúságaimra, felebarát felebarátját megkívánásaimra, szégyeneimre és többesszámú halálfélelmeimre. Tegnap nem gondoltam semmire.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s