Szanyi Leli ma úgy kelt, hogy soha többé nem Leli egy napra. Ő még nem tudta, hogy csak egy napra nem Leli, ő még úgy érezte reggel, hogy soha többé nem lehet már az. Lett meghagyva ebben a hitében egészen estig. Kicsit férfi volt most tehát Leli, estére már nagyon az – ha nem is minden, de bizonyos férfiak biztosan, bizonyos tekintetben. Akart lukra futni, akart egyedül lenni, akart nem rákos lenni és mindig nevetni, akart szexpornót nézni hangosan tévében, akart gyereket, akart érzelmes zenéket sötét függönyök mögött, akart meddő lenni és féktelen mindig, akarta, hogy úgy hagyják békén, ahogyan neki percről percre tetszeni vélődik, gondtalan. Akart vállgödörbe belenyomódni orral szívtelen, akart békén hagyva lenni minden nélkül, női lábak széttáratlanul. Női lábak széttáratlanul nem lehet férfi lenni viszont. Ágaskodó, meredező, robbanni készülő férfiúi egyedüllét is nehezen lehet férfi lenni viszont. Férfi lett Leli a talpán tehát, bizsergett, akart aznap nagyon dolgokat, és megszerzendő azokat nagyokat bökött. Bizonyos férfi volt tehát Leli mindörökké egy napra, reggel még szeretett, fájt, sírt, aztán nem sírt, nem szeretett, nem fájt. Estére már nem is lélegzett.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s