Volt Z. Szanyi Leliannának kis önműködő panorámatükre belül. Olyan szerkezet volt az, nem gondolt, nem érzett, csak várt, már amennyire egy tükör várni tud, de ami lényegesebb, hogy mutatott. Olyan alattomos szerkezet volt az, ami nem tudott nem a Lelié lenni, nem tudott hazugtolni és nem irányba tevődni, csak mutatott, amit ért. Mutatta Lelit belülről banálisan, meg kis dombok tetején állni műanyag asztallábakkal várni a semmire se. Nem akart Leli ekkora lenni belül, nem akarta, hogy ekkorát mutasson az a panorámatükör, de az a panorámatükör nem tudott nem Lelié lenni, a domb tetején se tudott, meg a hát tetején se tudott nem az övé lenni, nem tudott nem irányba tevődni, nem lehetett megmágnesezni és becsapni, az a kis hülye csak várt, amennyire egy tükör várni tud, és mutatott meg mindent befelé nagyban, amit ért. Két erős kézzel gyűrkészte le magában ezt a magamutogatást szegény Leli, kurkászta kézzel, masszírozta ujjbeggyel, de hiába. Minden hülye pöcsöt felvirágozva és túlkiabálva, dombokat és hátakat felnagyítva és apróra kidolgozva megmutatott ez a tükör mindent, még azt is, ami pedig csak belülről tekeredett rá Lelire tévedésből. Lelibe bele volt trafálva.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s