Fényesre nyalt kocsi-karosszériák az utcán, kicsit esik csak, nem csillapít annyira semmit. Ha csillapítana, ha esne napokig, nyilván az lenne a baj város- és országszinten, nem ez a kollektív izzadás. Kinyitom az ablakot, porszagú a párkány. Ráülök az asztalra, felteszem a radiátorra a lábam, tavaly pont fordítva csináltam. Árulom a lakásom egy ideje, de nem megy. Én vagyok a saját lakásom sokszor, vagy legyek kisebb, ha már egy szoba, vagy legyek két szoba, ha már ekkora. Úgy szoktam mostanában embereknek visszaudvarolni, válaszolni különböző kérdésekre, hogy pont annyiszor gondolok rád, amennyiszer nem írok neked. Iszonyú frappáns vagyok, néha magam is megbánom. Mindezt úgy, hogy végtelenül boldog vagyok. Ezt adj össze.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s