Van két szó, amitől eddig tenyérközépbe vágó öklös körömszorítást és nyakszirtpofont kaptam csak, de mostanra simán magamhoz tudom rántani, és össze-vissza csókolni őket így együtt. Jegyezzük meg ezt a két szót, létezésünk alfaomegáját, a kulcsot a naplementés végtelenhez:
mert csak.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s