A reggel inkább csak hajnal. A reggel csak reggel. Gyerekre ébredek. Mobilra ébredek. Reggeli a gyereknek, nekem nincs, pedig cukros vagyok, kéne. Reggeli csak nekem van, cukros vagyok, nincs gyerek, kell. De van idő. De nincs idő. A cukormérő az első mozdulat, a férjem feje az első mozdulat. Elbasztam a hajnalt. Kruppos volt a gyerek, átfulladtuk a hajnalt. Kelj fel, felkelünk. Keljek már fel, felkelek. Az indulás mindig gyötrelem, a gyerekkel is, a férjemmel is, a kocsival is. Nekem egyedül a biciklivel is. A munkahelyen felhív az anyósom, mi legyen az ebéd szombaton. A munkahelyen munka hív csak, kapkodok.  Kell a gyereknek tornazsák, ebédpénz. Csak menni kéne koccintani munka után. Az ebédem otthonról hozom, szombati maradék, az anyósom jól főz. Az ebédem rendelem, egy főre nem főzök, minek.  A gyerek beteg, mert szokott. Lement a cukrom, mert szokott. A férjem hív, mikor érek haza.  A barátnőm hív, mikor beszéljük meg, hogy nem hívta föl őt az a múltkori. Megérint, viselem el. Otthon sose fordul egyik zár se, belül kulcs, csöngetek. Nem nyúl senki, viselem el. Mindig fordul mindhárom zár, ma sem törtek be. A csengő rossz, minek. Előszoba, sok kis lábszag. Előszoba egy lábszag. Mindig csönd, néha csörög. Mindig hang, nyolckor krízis. Nyűgös, feküdne, de mégsem. Kapcsolgatom, legalább szól, legalább érzem. Elmossuk, pakoljuk, átkozzuk, nincs idő. Elmosom, pakolom, koccintok. Nincs idő.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s