Piháztattam a Nyugati jegypénztárban a piros kordnadrággal összemosott hókarózsaszín ágyneműlelkemet, és arra gondoltam, hogy ha az a cigányprímás bácsi még egyszer az oldalamba nyomja az okkernarancs finombőr könyökpántos kézineszeszeremet a hegedűtokjával, hogy aggyálmárpénzt, akkor arrébb fogom lökni. A pénztárosnők lassúak és rosszképességűek, a magyar számlázási rendszer alapjaiban rezeg, a digitális kijelző több pixelből vérzik, én meg egy szorongós, demagóg, érzéketlen pöcs tudok lenni egyetlen másodperc alatt. Már a Blahánál éreztem, hogy a négy réteg ruha alatt szétpattant a melltartókapcsom.