Belefért volna pedig minden nő meg férfi, minden irodai lábujjközös – a párna nem – papucs, bele a bukóablakos kereszthuzatok is,  anya feltételezett epebaja, az ablakon át bejövő szamárcsuklás-szerű röhögéshangok, de még az Übümama testheztapadó, félműszálas öltözködési kultúrája is. Aztán bezártam, és nem tudom, hova lett.

Nyújtsuk ki, töltsük meg, kelesszük, dagasszuk, írjuk. Mindenhogy ehetetlen.