A Kálvinon akkora tócsák vannak, hogy az autók adják a másikat. Húsz centivel mögöttem egy hatalmas hódarab szakad le a tetőről. A város összes ereszéből az én fejemre csöpög az eső. Két embert látok, akik biztosan oda mennek, ahova én. Az egyik nejlonszatyorban viszi, a másik szimatszatyorban. Hármunk közül én érek oda elsőnek. Ebben a városban mindenki mindenkinek a valakije. Leadtam.