Nagyra tudnám értékelni, ha ez a gyász-dolog, vagy minek nevezzem, szóval ez nem a legváratlanabb és vasárnapi ebédközeli időpontokban érne el, alattomosan, mindenféle előjelzés nélkül. Nehéz egy csendesen és diszkréten benyújtott zsebkendővel letudni. A takony a csuklómon landol, csendesen és diszkréten ennyi nedvtől nem lehet megszabadulni. Buborékozik, ha csendesen fújom, a zsebkendő átszakad, nem fogy a cucc. Ráadásul a tévében a Tüskevár se elég hangos. P kérdezte, hogy melyik fázisban vagyok, túlvagyok-e, akkor odaböktem, hogy mittudomén, meg felidéztem valamit a felöltöztetéséről, hogy még mielőtt jön a doki, akkor, de most nem arról van szó. Nem Apáról. Vagy mittudomén. Végülis azt se tudom, hogy miről van szó, elborulásban sose tudok tudatos lenni. Ha lenne most egy gyorstalpaló bőgőtanfolyam, az nagyon menne, szombattól vasárnapig nagyüzemben és intenzíven bőgni, felkészülni egy felsőfokú relaxa bőgővizsgára, na az nagyon. Zabálok hurkát, pedig nem is szeretem, felrobbanok minden emberi hangtól, érzem, hogy felrobbanok. Hurka.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s