Hát hogyan ne foglalkozzon az ember a testével, ha egyszer aza van neki. Melltartó kínaiból, boka- és gumicsizma ösztönből. Meg levesek porból, hogy mást ne mondjak.

Annyi minden van a világon, aminek nincs tanúja, amit nem dolgoz föl senki. A múltkor láttam két kisgyereket – talán testvérek voltak – egy kocsi hátsó ülésén. A szüleikre vártak, gondolom. Olyan erősen csapott le rám a madlensüti-féle nosztalgia, hogy az esőkopogás adta a másikat. Esőben tesóval hátsó ülésen ülni, mi lehet ennél az érzületnél erősebb. Talán csak autórádióval lehetne tovább fokozni. Meg hogy az egyik balra néz ki oldalra, a másik meg jobbra.

Olyan sokszor hálás vagyok a szagoknak, hogy nem tűnnek el. Meg az elcsigázott, agyonhasznált szappannak, hogy hajlandó úgy repedni, mint régen.

Lassan de biztosan el kéne aludni, ugye juci.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s