Megszülte a gyerekét, panaszkodott. Persze jó is volt. Hogy van gyerek, hiszen akart. De voltak problémák a szexszel, vagy hogy van, vagy hogy nincs, vagy hogy van, de nem úgy. És hogy meddig várjon. Meg el is vált. A férfi is, a nő is. Volt hogy együtt egyszerre. Meg lett második gyerek is, sokaknál. Van aki boldog, azt mondja, persze mi az, hol van az mostanában. Miért mondja ezt, régen háború volt, elvitték frontra, vietnámba, ciklonbé, meg csonka család. De ő azt nem tudja. Meg rák is van, de hát az volt régen is. A gyerekek meg hiperaktívak. Kéne nekik is olyat, hogy mindenki beleordítja a bögrébe a fájdalmát, a nő is, meg a férfi is, később meg a gyerek, ha már nagyobb. Kell bögre mindenkinek a világon, mondja. Le kéne feküdni, mondja még, aha, az az átkozott kétértelműség. Nem, úgy értem fáradt vagyok. Ordítsd bele, tartja oda a bögrét. A gázszámla, az elmaradások, de nem mondom mindig, mert azt mondod, panaszkodom. De hát tényleg panaszkodik. A nő is panaszkodik, megszülte. Vagy hogy nem szülte meg. Goapartira menjen, vagy beíratni majd azt a gyereket, aki még meg se született, és talán már sose. Más a problémám. Nem a közösségi oldalakra kirakható tunéziai nyaralások, meg a digitálisan dátumozott esküvő és gyerek, hanem már lassan az, hogy ráncosodik a kezem. A fodrásznő 22 éves és panaszkodik, a nőt meg, aki valójában 30, 24-nek nézte. Ezek is dicsőségek, mondom. Ültünk az albérletben tíz éve, tele libidóval, amikor még nem gondoltuk. Közben történik a világon minden nő, minden férfi, nagy számítógépes fallabda, mondjuk commodor 64, már úgy grafikailag maximum. Dollárjel, vessző nyolc, kettőspont, abban még volt valami ráció, emlékszik. Szóval a nő nekiütődik, megdugja, nem ütődik neki, nem dugja meg. Ilyenek is vannak, vidéken az élet olcsóbb, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Persze vannak csillogó szempárak is, meg meghitt odaadás, ezt sem szabad figyelmen kívül hagyni. Érted, mintha te felette állnál mindennek, lép hátra a tükörben két lépést. Te szartad a spanyol viaszt, azt hiszed? Téged hidegen hagy minden, azt hiszed? Vécépapír, nyolcas kiszerelés, a gumicukroknál is megállunk azért. A tükör, azt ne feledd. Nem áll senki sem felette semminek, ki így, ki úgy. Persze minden rosszban volt valami jó is, és fordítva. Panaszkodik, megszülte, panaszkodik, nem szülte meg. Csak ordítsa már bele.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s