Szóval én nem tudom, hogy miért tart ott ez az ország, ahol, hogy hova veszik az empátia délibábos vasmadara az emberek megkérgesült-elhíresült auráriumából, meg hogy mivégre élünk a földön, és hogy ki vesz meg egy elhasznált földgolyót még mindig, és hogy a globális felmelegedés hogyan hidegíti meg a gazdasági válságban megkeményedett társadalmi beidegződések elidegeníthetőségi indexének szmoggal és hibridhajtással átitatott, kognitív disszonancialista páratlanrendszámos fengsuista tótumfaktumát, de szeretném nyilvánosan megköszönni a miskolci utazóközönségnek (utazóközönség, ez is olyan, mint a jogalkotó, nincs), hogy olyan tapintatosan nem vett rólam tudomást, amikor egyik pillanatról a másikra szétterültem a villamossíneken, mint egy béka, és tíz másodpercig azt se tudtam, hogy kerülök rá a zöld retikülömre, és az arcom miért kátrányos, és hogy hova repült el a kezemből a kisbőröndöm. Bizonyára részeg ribancnak, esetleg drogos kurvának tűnhettem, és végülis ha a hátulról jövő villamos elüt, még mindig lehet úgy csinálni, mintha csak az ökolábnyomom bukott volna fel azon a fél méteres, olajjal felkent kátyún, és még mindig lehetek szerencsésebb, mint az a szegény brazil szépségversenyző a velvet reggeli címlapján. Fáj a térdem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s